Legyél önazonos – miért fontos, hogy önmagad legyél?

Az önazonosság azt jelenti, hogy összhangban vagy azzal, amit gondolsz, érzel, mondasz és teszel. Azt jelenti, hogy képes vagy figyelni önmagadra, felismerni a saját értékeidet, szükségleteidet és határaidat, és ezekhez egyre tudatosabban igazítani az életedet.

A mindennapokban rengeteg elvárás vesz körül bennünket. Meg akarunk felelni a családnak, a munkahelynek, a barátainknak, a társadalmi normáknak, és sokszor még annak a képnek is, amelyet mások alakítottak ki rólunk. ( helytelenül)

Önazonosnak lenni nem egyenlő azzal, hogy mindig azt tesszük, amihez éppen kedvünk van. Az önazonosság tudatosságot jelent.

Azt, hogy ismerjük a saját értékeinket. Tudjuk, mi fontos számunkra, és mi az, amiben nem szeretnénk kompromisszumot kötni. Felismerjük, amikor valamire csak azért mondunk igent, mert félünk nemet mondani. Észrevesszük, amikor mások véleménye erősebben irányít bennünket, mint a saját belső meggyőződésünk.

Az önazonosság tehát nem önzés, hanem belső következetesség.

Sokszor már egészen korán megtanuljuk, hogyan kell alkalmazkodni. Megtanuljuk, milyen viselkedést jutalmaznak, mit fogadnak el könnyebben, és mi az, ami konfliktust okozhat.

A probléma akkor kezdődik, amikor az alkalmazkodás olyan mértékűvé válik, hogy közben rendszeresen háttérbe szorítjuk

saját érzéseinket és igényeinket.

Ilyenkor előfordulhat, hogy gyakran mondunk igent, miközben legbelül nemet szeretnénk mondani. Olyan célokat követünk, amelyek valójában nem a mieink. Mások elvárásai alapján próbáljuk meghatározni, mit jelent számunkra a siker, a boldogság vagy akár egy „jó élet”.

Egy idő után pedig megjelenhet az érzés: minden rendben van, mégsem érzem jól magam.

Önmagunk vállalásának egyik legfontosabb része a határok felismerése.

A határ nem azt jelenti, hogy kizárunk másokat az életünkből. Azt mutatja meg, hogy meddig tart a másik ember igénye, és hol kezdődik a miénk.

Néha egy egyszerű „nem” sokkal önazonosabb, mint egy feszülten kimondott „persze”.

A határok meghúzásához azonban először tudnunk kell, mire van szükségünk. Ehhez pedig figyelem kell: önmagunk felé.

Az egyik legnehezebb felismerés az lehet, hogy nem fog mindenki szeretni, megérteni vagy elfogadni bennünket.

Az önazonosság néha kényelmetlen. Előfordulhat, hogy nemet kell mondanunk. Véleményt kell vállalnunk. Más irányba kell indulnunk, mint amit a környezetünk természetesnek gondol.

Minden ilyen döntéssel közelebb kerülhetünk ahhoz az élethez, amely valóban a sajátunk.

Érdemes időnként megállni, és néhány egyszerű kérdést feltenni magadnak:

Önazonosnak lenni azt is jelenti, hogy megengedjük magunknak a változást.

Nem kell ugyanannak az embernek maradnod csak azért, mert mások megszokták, hogy ilyen vagy.

Ha úgy döntöttél, elindulsz az önmagadhoz vezető úton, akkor tedd meg az első lépést – szívesen segítelek az utadon.